A helyes tudakozódás

Kérdések és feleletek… Jó esetben feleletek követik kérdéseinket, így azok nem a semmibe hullanak, és jó esetben illő kérdések előzik meg a helyes válaszokat. Az is gyönge helyzet, hogyha nem kapunk válaszokat, de ennél is roszszabb, hogyha nincsenek kérdéseink. Nehezen viseljük, ha valaki akkor is válaszolni akar, ha nem kérdeztük, és gyanús, ha valaki rengeteg kész válasszal rendelkezik. Ellenben milyen különös csoda, hogyha valaki akkor is képes megválaszolni kérdéseinket, hogyha még meg sem fogalmaztuk azokat… Mintha olvasna gondolatainkban, ismerné az életünket, s tudná, mi nyomja a szívünket.

A kérdés és felelet a tudakozódás egyik archaikus módszere. Ha van olyan téma, amit vizsgálunk, akkor a tárgyat illető kérdések, s az ezek nyomán megfogalmazódó válaszok körbejárják vizsgálódásunk tárgyát. Ha sikerül méltó módon alkalmaznunk ezt a módszert, akkor a megismerésnek nem is sejtett mélységéig, a felismerések és belátások nagyszerű távlataiig juthatunk. Az értelem a tudatnak az az aspektusa, amely a tudakozódást szolgálja, s érdemes ezt a készséget a legnagyszerűbb módon alkalmazni. Ezért tekintjük a mélyebb megismerés releváns eszközének a tudakozódás efféle módszerét, ezért gyakoroljuk és támogatjuk azt.

Hasonló példát ismerünk a jelen világkorszak hajnaláról. A kor szentjei, a bölcsek, jógik, aszkéták és látnok tudósok összegyűltek, hogy eszmét cseréljenek a világ állásáról. Milyen sors vár az emberiségre, miféle megoldás létezik az élet nagy enigmájára? A vezérelőadó rendkívül elégedett volt, nagyra értékelte a többiek tudakozódását: „Helyesen kérdeztetek, mert kérdéseitek az Abszolút Igazságra vonatkoznak, és az emberiség sorsának jobbra fordulását célozzák.”

Ez tehát a helyes tudakozódás két feltétele: vonatkozzék tudakozódásunk az Abszolút Igazságra, Istenre, vagy a végső kérdésekre, és szolgálja mások lelki előmenetelét, fejlődését.

Az ember beszédkészsége nem a felesleges témák megtárgyalására való – most éppen egy kommunikációs forradalomban élünk és rengeteg fölösleges információ cserél gazdát. Az emberek akkor is beszélnek, ha nincs mondandójuk. Kérdéseink legtöbbször saját korlátainkról árulkodnak, még egy nagy szentet is életünk apró-cseprő gondjairól kérdeznénk.

„Bölcsebb maradtál volna, hogyha hallgatsz…” – mondják, de a beszéd fegyelmezése nem csak a némaságból áll. Kedvesen, másokat nem sértve, jóindulattal szólni, és nemcsak emberi igazat mondani, hanem az isteni igazságokról szólni – ez az igazi ékesszólás.

A helyes tudakozódás célja a megfontolás, a megértés, még inkább a válasz megszívlelése. A megfelelő személytől a megfelelő módszert követve akkor is érdemes kérdeznünk, hogyha esetlegesen tudjuk a választ. Ezzel szolgáljuk a tudakozódás módszerét, intézményét. A helyes kérdések és a tökéletes válaszok áldásosak a kérdezőre nézve, áldásosak a válaszadónak, s mindazokra nézve, akik hallgatják az eszmecserét. A helyes tudakozódás az isteni tanulmányok szent módszere.

A kérdés-felelet mint a tudakozódás módszere persze az adott szellemi iskola szokásaitól és a mester, sőt a növendék karakterétől is függ. Egyes iskolákban a mester kimerítő elemzésbe kezd, részletes válaszokkal szolgál. Másutt be kell jelentkezni a mesterhez, s amikor az ember kérdésekkel túltöltekezve végre bebocsátást nyer, lehet, hogy nem is lesz alkalma kérdezni. Meg sem szólalhat, és a mester sem mond semmit! S lám, mi történik? A kérdések megválaszoltatnak, s a növendék megértésre, felismerésekre jut, valami megnyílik a számára. A lelki tudakozódás nem holmi intellektuális vita, inkább egy szívbéli ráébredés, egy belső eszmélés. A helyes tudakozódás az adott téma megértésének rendkívül kifinomult módja, ugyanakkor saját magunkról is rengeteget tanulunk. Nemcsak válaszairól, de kérdéseiről is ismerszik az ember…