Létezik egy különös idézet, amely a meditáció bizonyos feltételeihez, körülményeihez köti annak várható eredményeit. A meditáció hívó szó, annak is felcsigázza az érdeklődését, aki csak ismerkedik a Kelet tanaival, s annak is, aki már járatos azokban. A meditációt a jóga magasabb fokozatai között tartják számon, túl az erkölcsi fegyelmezettségen és a különös ülőhelyzetek elsajátításán, de a figyelem összpontosításán és a koncentráció fenntartásán is túl. Úgy tartják, a meditáció a jóga fájának virága, aminél már csak egyetlen magasabb fokozat létezik, és ez a transz, a megvilágosodott tudat, a szamádhi állapota. A szamádhit tekintik a jóga-fa érett gyümölcsének.
A meditáció esetében fontos az ülőhely megválasztása, például az égtáj, amely felé arccal a jógi helyet foglal meditációja közben. Ha a jógi arccal délkelet felé foglal helyet s úgy meditál, fokozódik vonzereje, képes mások figyelmét felkelteni. Ha északnyugat felé tekint, legyűrheti ellenfeleit, délnyugatnak arccal meglátja imádott Istenét, s ha északkelet felé fordul, eléri a teljes tudást. Az északi irány békességet eredményez, kelet felé teljesülnek vágyai, délnek fordulva garantált a sikeres testelhagyás, nyugat felé tekintve pedig bőség száll reá.
Az ülőhely iránya mellett az anyaga is fontos – tigrisbőr a nagy szenteknek, a puszta föld a nincstelen vándoraszkétáknak, őzbőr a klasszikus jógiknak, s így tovább.
Kelme-ülésen ismételve [e szent szöveget] nincstelenné válsz; ha kövön ülsz, beteg leszel; a földre ülve ha zenged, boldogtalan leszel; s ha fából való ülésen ülsz, nem lesz semmi haszna.
Fekete őzbőrön ülve zengvén közvetlen felismerésekre jutsz (eléred a tudás tökéletességét); a szent kusa-fűből való ülésen ismételve fölismered az önvalót; s ha gyapjú párnán foglalsz helyet, misztikus képességekre jutsz. (Guru-gítá 138139.)
Ebben a különös felsorolásban egyszerre fedezhetünk fel gyakorlatias tanácsokat és misztikus utalásokat. Kőre ülve beteg leszel – praktikus egészségügyi intésnek tűnik, bár a meleg éghajlat nem fenyeget lépten-nyomon felfázással. Az első figyelmeztetés – a nincstelenség – igen meglepő. A szövegek általában közlik az egyes lelki gyakorlatok várható áldásait. Egy szent szöveg elismétlésének, hogy lehetne nincstelenség az eredménye? Figyelembe véve az aszkéták világtagadását, ez nem is feltétlenül hátrányos eredmény: a nincstelenség talán a ragaszkodásoktól való szabadságot is megelőlegezi, jelenthet tisztaságot is. A földön ülés boldogtalanságot eredményez, talán mert a földkontaktus leföldeli és reálissá teszi az embert. Az elmúlás világában pedig ugyan miféle örömöt találhatna az ember?
A fából ácsolt ülőhely a legkevésbé ígéretes, ezzel szemben az őzbőr annál inkább. Az erdőn meditáló jógi számára könnyebben adódik bőr, mint valamiféle kelme, ezért az őzbőrt ruházat gyanánt is használták, különösen az aszkéta növendékek. Őzbőrrel leborított ülőhelyen meditálva általános tudásra számíthat az ember, s egy páratlan hasonlattal élve a megvilágosodást ahhoz hasonlítják, mintha az ember a világot őzbőrként felcsavarná és a hóna alá csaphatná: már nem köti az anyag világa.
A fekete őz vagy antilop különösen kedvező, áldott az az ország, ahol ilyen jószágok élnek. A fekete őzbőr ülésen folytatott meditáció közvetlen lelki felismerésekre vezet, mi több, a szöveg eredetileg a tudás tökéletességéről beszél. A kusa-fű szénája fontos áldozati kellék, s ülőhelyek készítésére is használják. Ez minden negatív befolyástól megvéd, legyen az földsugárzás vagy káprázat. A gyapjú párna misztikus eredményekre vezet, amik a múlt és a jövő ismeretétől a teremtőképességig tartanak.