Felhívásunk egyértelmű, de mi történik, ha egy nő próbálja megszívlelni e tanácsot? A lelki úton egy nő előtt rendkívül dicsőséges feladat áll: papnőként, királynőként vagy istennőként kell élnie. Ha ez nem sikerül, akkor könnyen hárpia, boszorkány vagy sárkány válik belőle. Ezt az esendő nőiséget pedig minden asszonynak uralnia kell. Az asszonynak is a jó tulajdonságait kell ápolnia és gyarapítania, s uralnia gyöngeségeit.

A női erények – vagy akár áldásoknak is mondhatnánk – a hírnév, a szerencse, a beszéd, a memória, az értelem, a hűség és a türelem. Értelemszerűen ezek ellentettjei jelentik a női erők torzulását: ha valaki rossz hírét keltik, az egyenesen balszerencse… Csánakja, az ókori politológus és bölcselő szerint a nők étke és szenvedélye is fölülmúlja a férfiét, de tanácsadó képességük messze jobb, mint a férfiaké. Talán Homérosznál élt az utolsó jós, azóta csak jósnők vannak…

Pedig a megfordítás nagy elve szerint mindenkiben ott az ellentett nemű része, a férfiban is ott a nő, s a nőben is ott a férfi, anima és animus egymást kergetve és kiegészítve létezik.

A lélek eredendően női természetű, azaz hivatása az odaszentelődés. Akár a lián, amely körülfonja a fát, s így teszi azt még szebbé. Így az „asszony uralása” valójában nem más, mint a lelki önuralom, ami egyértelmű spirituális eredmény, függetlenül a gyakorló nemétől.

Ha a nő „ura lett asszonyának”, akkor elérte a női lét tetőpontját, s teljes mértékben, magas nívón birtokolja és sugározza a női erényeket. A hírnév és megbecsülés igazi áldás, akárcsak a szerencse, amely együtt jár a bőséggel. Sokan úgy tartják, a nők sokat beszélnek, pedig a férfiaknak is rengeteg mondandójuk volna. De a beszéd nemcsak felesleges szószaporítás, hanem kommunikáció, eszmecsere, tanulás is, s úgy figyelték meg, a leánycsecsemők sokkal korábban és könnyebben kommunikálnak környezetükkel, mint a fiúk. Később is igaz, hogy egy nő tudja, mi a teendő, míg egy férfinek ezt át kell gondolnia. A memória kétarcú istennő: amikor nyájas, akkor arra emlékszünk, amire érdemes, és azt burkolja a feledés homálya, amit kell. Ha az emlékezés istennője haragos, akkor éppen fordítva, arra emlékezünk, amit érdemes volna elfelejteni, s azt taszítjuk a feledés homályába, amire viszont mindig emlékezni kellene. Milyen kár… A hűség hanyatlóban lévő erény, a kitartás nem divat, és az állhatatosságra mintha egyre kevésbé volna szükség – pedig ez csalóka káprázat. Gandhi a hűséget egyenesen alapprincípiummá emelte, amikor kijelentette: Légy igaz! Az igaz hűség híján elvtelenné válik az ember, s nem csoda, hogyha elveszti a türelmét.

De ki lehet ura egy királynénak vagy egy istennőnek? Csak egy király, vagy egy istenség. Ha egy férfi ura akar lenni asszonyának, előbb királlyá, vagy istenséggé kell válnia, kis univerzumának, azaz családjának gondoskodó uralkodójává. Nem despotájává, hanem szolgáló, gondoskodó urává, mert hiszen királynő nélkül nincs király és nincs birodalom sem, áldásról, bőségről és békességről nem is beszélve. Uralás helyett szolgálat – ez mindkét félre igaz.

Nagy kérdés, ki az erősebb, a férfi vagy a nő, a király vagy a királynő? Keleten eldöntötték ezt a kérdést: a nő az erősebb. És ez nem pusztán a nemek biológiája, a túlélés és fennmaradás záloga, hanem az ontológiai helyzet tükröződése. Minden nő sakti, azaz energia természetű lény, a transzcendens női princípium csillogó tükröződése.

A klasszikus Indiában Siva és Párvatí az egyik ideális isteni pár. Az áldásos Siva Párvatí nélkül csak holt tetem, vagyis a férfi számára a női energia az élet záloga. És ekkor már nem a férfi-nő közti társas viszonyról van szó, hanem a férfi és női erők magasabb, kozmikus szintéziséről. Az energiát pedig akkor lehet uralni, ha az ember kapcsolatban áll az energia forrásával.