A hit kivételes ajándék, mint ahogyan az életben megannyi további ajándék létezik: értelem, szeretet, levegő, napsugár, bizakodás és felismerések. Mindezek között vannak természeti ajándékok, amik az élet sajátságai és vannak eszmei ajándékok, amik inkább az ember igazi lényét illetik. Az előbbiek közé tartozik mondjuk a friss levegő, ami olyannyira természetes, hogy csak akkor értékeljük, amikor hiányt szenvedünk benne, az utóbbiak közé tartozik sok egyéb mellett az értelem s a hit is. A hit az ember egyik leghathatósabb eszköze. Ahogyan mondják, a hit a szellemi látás egy módja, vagyis messzi túl van a hiedelmek és a felekezetek hatókörén.
Létezik lokális és materiális hit, van felekezeti hit, istenfélő hit, nemzeti és ideológiai hit, korlátozott és feltételekhez kötött hit, véletlenszerű és tudatosan kimunkált hit. Mégis a hit sokféle fajtája közül a legtalálóbb meghatározásnak az olyan spirituális meggyőződés tekinthető, amivel az ember a metafizikai valóságot igyekszik feltérképezni. Az ilyen felvilágosult hitnek egyetemesnek kell lennie.
Kivételes áldás a hit, és még a hitetlen ember is hisz, az ateista is bízik a ma reggelben. A szent források arról tudósítanak, hogy a Mindenható szilárdítja meg az ember hitét abban, amit vél. Ezért nem mindegy, mibe veti a bizodalmát az ember, nem mindegy miben és hogyan hisz. A hit az ember rendkívül érzékeny készsége, ami a létezés legfinomabb szövetének letapogatására alkalmas.
Hiszem a mindenség forrását, fenntartóját és végső menedékét.
A világ kiáradás, okozat, ami az okára mutat vissza. A létnek csak akkor van értelme, hogyha oka, forrása van, mert ha önmagában való volna, akkor az volna a forrás. Azt talán megállapíthatjuk, hogy a létezés létezik, s ha most van, akkor van forrása és van leendő menedéke is. A kiáradás és a visszatérés az okozat és az ok páros tánca.
Hiszem a lélek öröklétét és Istenhez tartozását.
Nem csupán teológiai hitről van szó, mondván, a lélek létezik, hanem az élet egyetemes tiszteletéről, szentségéről. Hogy ezt a csodát isteni misztériumnak vagy a természet véletlenjének tekintjük, saját belátásunktól függ. De ha elfogadjuk a létezés létét, onnan már csak egy lépés a létezés szentségének elfogadása. Vagyis a létezés, a lélek és mindaz, ami a kiáradás része, eredendően Istenhez, az Abszolútumhoz, saját forrásához tartozik. A kapcsolódás a legfontosabb.
Hiszem az élet szentségét és magasztos hivatását.
A létezésen mint princípiumon túl az élet mint tapasztalati jelenség is szakrális, az élet szent. A létezés értelmét aligha adja meg az, hogyha az élet a halál végett jött volna létre. Az ember nem szenvedésre és meghalásra született, a létmisztériumnak magasztos hivatása van.
Hiszem a világosság győzelmét a sötétség fölött.
Mikor a szöveg azt mondja, hiszem a világosság győzelmét a sötétség fölött, valójában azt mondja: hiszem az öröklét győzelmét a mulandóság fölött. Minek szolgáljunk mulandó dolgokat? Annyiszor megtettük már. Inkább szolgáljuk a világosság ügyét a sötétséggel szemben.
Hiszem a megtisztulás lehetőségét s az üdvösséget.
Ehhez azonban szükség van a lelki erők felszabadítására, és a létezés pozitív végkimenetelére. Az előbbi a megtisztulás. Az anyagi befolyásoltság meghaladásával kidobjuk a szabad szárnyalást hátráltató ballasztokat. Az utóbbi pedig az üdvösség, a pozitív és progresszív halhatatlanság, vagyis a valós tartalommal teljes, gyarapodó és egyre árnyaltabb öröklét.