A világmindenség leírása nemcsak a természettudósokat izgatta. Archaikus feladat ez minden tradicionális kultúrában, ami nem csupán fizikai és geográfiai tényeket ragad meg, hanem szellemi irányokat is kijelöl. Az ősi indiai világ közepe a Méru-hegy, amely körül a föld húzódik, majd koncentrikus körökben a világ többi szférája, az atmoszféra rétegeihez, illetve kozmikus energiazónákhoz hasonlatosan. Az aranyfényben tündöklő Szuméru-hegy a világ tengelye, a hegyek királya, amit körbejár a Nap, s ami körül minden megfordul.
A világ története sokak számára nem egyértelmű fejlődéstörténet, ahogyan azt a nyugati típusú természettudományosevolúciós szemlélet oly makacsul állítja, hanem inkább hanyatlástörténet, amit nem csak a pesszimista és dekadens filozófiák állítanak, hanem a vallások kiűzetés- vagy bukás-történetei is. Valójában spirituális szempontból az ember dezintegrált, elidegenedett helyzetben van, sőt, egyre távolodni látszik az isteni középponttól, ezért jogos a bukástörténet kifejezés.
Megfordítható-e a bukás? A vallások – beleértve korunk vallását, a tudományt is – igenlő választ adnak. A tudomány ígérete a kényelmes és beteljesült emberi élet, bár lassan kényelmi rendszereink fenntartásába pusztulunk bele. A kereszténység ígérete a megváltás, ami azonban csak akkor működik, ha az ember hajlandó elfogadni, hajlandó igent mondani erre. A távol-keleti praxisok a meditációt és a szellemi önmegvalósítást ajánlják, amit sokan önmegváltásként félreértenek. Azonban akár a tudomány látszólagos megoldásait, akár a nyugati vagy keleti szellemi utak megoldásait tekintjük, egy dolog biztosnak tűnik: áldozathozatal nélkül aligha számíthatunk bármiféle sikerre.
Ezért a jelen világkorszak kezdetén ezeréves áldozatra gyűltek össze a kor szentjei és bölcsei Indiában.
Ismeretes egy szent hely, Pillanaterdő (Naimisa-áranja) nevezetű, amely az összes szent zarándokhely minden áldásával elhalmozza látogatóját. A Gómati-folyam partján fekszik ez a Pillanat-erdő, ahol korábban az erény kereke forgott. Ezt szolgálja az összes többi zarándokhely…
Az egykori Nimisa-erdő megfelel a Ptolemaiosz említette Namakhai, azaz a mai Nimsar településnek, mintegy hatvan kilométernyire északnyugatra Uttar Pradesh fővárosától, Lucknowtól.
A Pillanat-erdő nemcsak a szent zarándokhelyek és az áldozatok középpontja, mert hajdanán Brahmá, a teremtő megalkotta a világerény kerekét, ami az egész univerzumot átérte, s ennek a kerékagya volt itt. Tehát az erdő világközép is, axis mundi. Az itt bemutatott áldozatok eltörlik az ember bűneit, és gyöngítik a gonosz hatalmát.
A Méru-hegy és a Pillanat-erdő szimbolikáját egymásra vetítve egyértelműnek tűnik az üzenet. A Méru-hegy a világmindenség mitikus-geográfiai középpontja, amit az emberi szervezetben vázrendszerének központi oszlopa, a gerinc képvisel. Az isteni középponttól eltávolodott ember egy másik centrum, az áldozatok szent helyszínének felkeresése révén találhat vissza a világ közepére, vagyis áldozatosság, zarándoklat, vezeklés vezet vissza a személyes és kozmikus középpontba. Az ilyen áldozatos élet generációkra előre áldás az utódokra, végső eredménye pedig a személyes üdv. Az áldozati középpontot tekinthetjük másodlagos centrumnak, s ennek felkeresésével juthat át az ember az elsődleges világcentrumba, amely már nem csupán horizontális utazás, hanem szellemi dimenzionális emelkedés.