Milyen közhelyesen hangzik: figyelj a jelekre!? Pedig mélységesen igaz, a bölcs embernek nem direktívákra van szüksége, elég neki a finom jelzés. A hétköznapi tapasztalás az érzékszervek befolyása alatt áll, amit azok jól-rosszul közvetítenek olyannak látjuk a világot. Persze korlátozott az érzékek csatornája, a világ egészét képtelenség magunkhoz ölelni. A külvilágból felfogott rezgéseknek csak bizonyos spektrumát érzékeli a hallás vagy a látás, de ugyanúgy rezgésnek tekinthetjük a szaglást, az ízlelést vagy a tapintó érzékelést.
A személyes tapasztaláson túl támaszkodhatunk mások hasonlóképpen szerzett ismereteire, nevezzük ezt a módszert a kollektív tapasztalásnak, tudatosságnak. Mintha az összes ember összes tapasztalását egy hatalmas adatbázisban egyesítenék. Nyilván gazdagabb az ismeretek halmaza, de ugyanazok a korlátok jellemzik, mint az egyéni észlelést. Az érzékszervek tökéletlenségei, a tévedés esélye, káprázat...
Egy következő ablakrés, amin keresztül a világra ráláthatunk a megérzések, sugallatok, az ihlet finom eszköztára, ami még érzékszervi, de már érzékeken túli kommunikáció is. Ilyenkor nem az ember kíváncsisága vagy megismerése törekszik magasabbra, hanem a magasabb
valóság küld jeleket. Ezzel a valóság egy kevéssé kitapintható rétegébe csatlakozhatunk, bár egy hibája ennek a csatornának is van: sokszor homályos, bizonytalan képeket közvetít. Mindemellett ezen a síkon nyílik lehetőség az érzékek hétköznapi korlátoltságának meghaladására, itt van esélyünk néhány morzsát fölszedegetni a magasabb valóság asztaláról.
A tapasztalás következő foka már lelki síknak tekinthető, amikor teljességgel az érzékszervek hatókörén túlról származik az összeköttetés. Ezen a síkon valódi transzcendens élményekben lehet részünk. Személyes reveláció, fölismerések, szent kapcsolatteremtés – mind az örök értékek üzenetét közvetíti.
Mindeme működéseknek van valamely hivatása – mi végett az észlelés? Csupán a test orientációjában segítene? Hogy a veszélyt el tudja kerülni és az élelmet meg tudja szerezni a biológiai egyed? Eleget tegyen a létfönntartás és a szaporodás ösztönének, semmi több?
A bölcsek állítják, a földi lét csak átmenet, s az érzékeknek nemcsak a külvilág objektumait kéne letapogatniuk, hanem a magasabb valóság tényeire rácsodálkozni, a látható világban észrevenni a rejtett üzenetet. Figyelni a jelekre, nyomára akadni a transzcendenciának…
Az igazán emberi lét a lelki tudakozódással kezdődik, amikor az érzékszervek és a tudás végre az anyag határain túlra kíván tekinteni. A hiteles fölismerések végett ismerni kell a természetét, a tüneteit és a következményeit annak, amit keresünk.
A lelki dolgok természetéhez tartozik az öntörvényűség – akkor mutatják meg magukat, amikor akarják, nem lehet kikényszeríteni azokat. Kifürkészhetetlenek, a vizsgálódó szem előtt rejtve maradnak, de a nyitott szív-értelem előtt feltárulkoznak. Hathatósak, mert bár működésük titok, eredményük mégis tapasztalható. És végül ellenállhatatlanok, vagyis a lelki igazságok a gondviselés erején és kegyelmén keresztül legyőzik az ember ellenállását.
A lelki dolgok egyik tünete, hogy anyagi szempontból nehezen magyarázhatók. Miért jó az ima? Miért volna hasznos a templomi éneklés? Megmagyarázhatatlan… További tulajdonságuk, hogy az öröklét, a teljes tudatosság és az üdv jellegét mutatják, szemben a mulandósággal, a tudatlansággal és a nyomorúsággal. A lelki dolgok következményei pedig elvi síkon az üdvösség, gyakorlati síkon pedig három szép eredmény, a barátság, az együttérzés és a derű.
Még mindig az érzékelés vagy az ész erejével keresel, kutatsz – vagy szerencsés esetben találsz egy káprázatosan szép gyöngyszemet az életben, amiből megérted, nem itt a mulandóságban termett, hanem az égből hullt alá. És ha föltekintesz, már meg is találod az eredetét. Ha Istent nem is látod, a keze nyomát mindenütt felismerheted!