– Állí­tom, léte­zik össze­köt­te­tés a világ­min­den­ség abszo­lút és rela­tív szfé­rái között.

– Ezt én is sze­ret­ném hinni – szólt az örök­ké kétel­ke­dő növen­dék. – De hogyan higgyem?

– A meta­fi­zi­kai tudat háló­ján min­den össze­függ min­den­nel. Pla­tón bizo­nyos fogal­ma­kat egy­más­sal ellen­té­tes, de köl­csö­nös kap­cso­lat­ban álló­ként téte­le­zett, mint pél­dá­ul az ébren­lé­tet és az alvást. Ezek egy­más ellen­té­tei, s az egyik­ből a másik­ba átve­ze­tő köl­csön­ha­tás az elal­vás, illet­ve a fel­éb­re­dés. Ehhez hason­lí­tot­ta az élet és halál ellen­té­tét s a meg­ha­lás és újjá­szü­le­tés folya­ma­ta­it. Ha tehát az anya­gi vilá­got s a lelki min­den­sé­get egy­más ellen­té­te­i­ként elfo­gad­juk, s a közöt­tük fönn­ál­ló köl­csön­ha­tá­sok létét is fel­té­te­lez­zük, akkor az nem más, mint az átjár­ha­tó­ság, még­hoz­zá két­irá­nyú átjár­ha­tó­ság.

– Két­irá­nyú átjár­ha­tó­ság? Ezt hogyan ért­sem?

– Szim­bo­li­ku­san úgy fogal­maz­ha­tok, fönt­ről lefe­lé, illet­ve lent­ről föl­fe­lé. Az elsőd­le­ges az ala­cso­nyabb­tól a maga­sabb szint felé meg­va­ló­su­ló átjár­ha­tó­ság, ez az üdvö­zü­lés útja. De ha ez léte­zik, akkor ennek ellen­tett­je is léte­zik, vagy­is az átjár­ha­tó­ság másik irá­nya a bukás útja.

– Akkor min­den­ki egy­for­mán a kény­szer alap­ján kerül ide?

– Ez nem bizo­nyos. Az átjár­ha­tó­ság egye­sek­nek bukás, mások­nak hiva­tás, élet­fel­adat. Gon­dolj a pokol­já­ró hősök­re, akik az élet tit­ká­nak fel­ku­ta­tá­sa, vagy sze­ret­te­ik sza­ba­dí­tá­sa végett száll­tak alá az alvi­lág­ba. Krisz­tus is alá­szállt a pok­lok tor­ná­cá­ra – des­cen­sus ad infe­ros – az ott meg­vál­tás­ra vára­ko­zó lel­kek végett. A bód­hi­szattvák hely­ze­te is hason­ló… Akik égi kül­de­tés­sel érkez­nek a Föld­re, azok­nak ez a lát­szó­la­gos alá­szál­lás épp a fel­emel­ke­dé­sük esz­kö­ze lesz.

– És van vissza­té­rés? Mert egy bukást még meg­ér­tek, de ide-oda jár­kál­ni a két világ között?

– Nos, bizo­nyos törek­vők óri­á­si erő­fe­szí­té­sek árán ugyan messzi­re jut­hat­nak, majd­nem fel is sza­ba­dul­nak, ám ha vala­mi hiány­zik a töké­le­tes­sé­gük­ből, vissza­kény­sze­rül­nek az anya­gi lét sík­já­ra. De bíz­zál benne, az ide­ig­le­nes fel­sza­ba­du­lá­sok és pok­lok mel­lett léte­zik végső üdvös­ség.

– És milyen az átjá­rás ter­mé­sze­te? Milyen módon léte­zik?

– A misz­ti­kus látás­mód föl­is­me­ri az iste­ni ténye­ket. Koz­mo­ló­ga­i­lag a világ­min­den­ség abszo­lút és rela­tív szfé­rái hatá­ro­sak egy­más­sal, ami azt jelen­ti, el is van­nak választ­va. Az Önva­ló a határ­gát…

– Ezt még nem értem, de pró­bá­lom elfo­gad­ni.

– Helyes! Gon­dolj arra is, hogy az anya­gi szfé­ra leg­fel­sőbb síkja össze­ér a lelki szfé­ra leg­al­sóbb réte­gé­vel. Ez koz­mi­kus látás kér­dé­se. Ha egyé­ni­leg, az ember­re vonat­ko­zó­an vizs­gá­lod a kér­dést, akkor azt mond­ha­tom, az ember csak­ra-rend­sze­re beágya­zó­dik a min­den­ség szfé­ra-szint­jei közé, s a szí­vé­ből kiin­du­ló misz­ti­kus ener­gia csa­tor­nák terem­te­nek össze­köt­te­tést a mikro- és mak­ro­koz­mosz között.

– Ez ért­he­tőbb­nek tűnik. Végül is részei vagyunk ennek a min­den­ség­nek, nem?

– Részei is meg nem is. A test anyag­ból véte­tett, a lélek viszont az égi szfé­rá­ból való – ez is az átjár­ha­tó­sá­got sej­te­ti. A lelki gya­kor­la­tok szem­pont­já­ból az ember téves ego­iz­mu­sá­nak lebon­tá­sa együtt kell jár­jon a lelki iden­ti­tá­sa kibon­ta­ko­zá­sá­val – itt ér össze a két világ­szfé­ra.

A nagy szen­tek, akik Isten szol­gá­la­tá­nak égi bár­ká­ján szel­ték át a tudat­lan­ság óce­án­ját, nem vit­ték maguk­kal ezt a csó­na­kot, így az tovább­ra is az innen­ső par­ton rin­ga­tó­zik.

– És milyen módon hasz­nál­ha­tó az átjá­ró?

– Igen… a nagy kér­dés! Vajon erő­fe­szí­tés vagy kegyel­mi út? Szük­sé­ges az embe­ri erő­fe­szí­tés, de nem elég­sé­ges. A tel­jes siker eléré­sé­hez mind­két ténye­ző szük­sé­ges, az embe­ri erő­fe­szí­tés és az iste­ni kegye­lem is. Így vég­be­megy a dimen­zió­vál­tás, az ember és Isten közöt­ti távol­ság zsu­go­ro­dik. A Nap a világ kapu­ja – bejá­rat a bölcs­nek, zárt ajtó a tudat­lan­nak.