– Hogyan értsem, mesterem, hogy az Isten kiapadhatatlan forrás?
– Ó, a forrás! – mondta jelentőségteljesen a mester, aztán elhallgatott. A növendék nem merte újabb kérdéssel zaklatni, tudta jól, néha a nem-válasz is sokatmondó. Mestere lehunyta a szemét, mintha másutt járna, majd lassan a növendékére emelte a tekintetét.
– A forrás, igen, a forrás túlárad… ezzel szemben a víztározó csak föltelik. Ez a különbség. Az ember a ciszterna, az Isten a forrás. Mikor az ember még tudatlan, olyan, akár az üres meder, a lehetőség készen áll, de tartalma még nincsen. Aztán ahogy lassanként gyarapszik a tudásban, cseppről cseppre több lesz a víz ebben az emberi tározóban. De hogy honnan táplálkozik – azt te is jól tudod. Mint kiapadhatatlan forrásból, úgy áradnak az erők Istenből, és sokféle módon mutatkozik meg ereje.
– Talán a teremtésben, vagy a tudásban? – kérdezte a növendék, és a mester elégedetten nyugtázta ismereteit.
– Jól mondod, de a bölcsek a tömérdek isteni tulajdonság közül elsőként hármat emelnek ki… Te mit mondanál?
– Talán a teremtő erő, vagy a mindenhatóság… harmadikat most nem is tudnék mondani.
– Egész jó! Úgy mondják, a tudás, az erő és a cselekedet természetes néki. Tudás – milyen gazdag vonás! A fában benne rejlik a tűz, és a tejben benne rejlik a vaj. Ő így hatja át az egész mindenséget, így aztán nincs olyan szöglete a mindenségnek, amely kívül esne tudatosságán. A tudást eltaláltad, s ha a teremtést említetted, ahhoz mind tudásra, mind erőre szükség van, így ezt is eltaláltad. Hátra maradt a cselekedet, s ha arra gondolsz, hogy az Isten cselekedetté válik az emberben, úgy ez a vonás is közelebb jön hozzád.
– Segíts nekem jobban megértenem a mindenhatóságot, ez olyan talányos!
– Lehet, az Úr mindenhatóságát nem is megértenünk, hanem csak bámulnunk kellene… Sokan kihívóan fürkészik a Mindenható titkait, mondván, nem mindenható, mert nem áll szabadságában rosszat cselekedni. Ezért nem mindenhatónak, hanem csak a jóra való teljhatalommal bírónak tartják. Vagy mondják, nem bír még egy Istent teremteni – tehát nem mindenható. Most ámulsz, látom… De erre én azt mondom, sok mindenre képes ő, bele tudja tölteni az óceán összes vizét egy palackba anélkül, hogy akár az óceán tömegét, akár a palack nagyságát megváltoztatná. Bízzuk rá, hogyan gyakorolja mindenhatóságát.
Meditáció, odaadás, hit – ezeken keresztül igyekezz kapcsolatba kerülni Istennel! (Kaivalja upanisad)
És valóban, növendéke csak bámult, és elégedetten nyugtázta mestere szavait.
– De itt nem érnek véget Isten erői. A lét teljessége mint princípium, és az élet ereje mint valóság mind tőle jön, akárcsak a siker, a bőség, az igazság vagy az elégedettség. Személyes tulajdonságai ezek, és átsugárzanak arra, aki a közelébe kerül. Az esendő ember szerencséjére a könyörület is az ő ereje, akárcsak a dicsőség vagy az elégedettség. Ha ehhez a forráshoz eljutsz, mi kérdés marad még?
Nem várt választ, s növendéke nem is akarta volna megtörni a hirtelen beállt csöndességet. Megérzett még egy isteni erőt: a gondoskodást, amely táplálja a tudásra éhes embert. Nagy sokára szólalt meg a mester, addig a csöndben érezhető volt az Isten ereje.
– A te forrásaid hamar kiapadnak. Előbb-utóbb az én forrásaim is kiapadnak. De az ő forrásai, ahonnan minden táplálkozik, azok kiapadhatatlanok. Ha egyszer eljutsz a forráshoz, többé nem szenvedsz hiányt semmiben.