Manapság a férfi lelkiség a válságát éli. Hajdanán a látnokok, papok és vezeklők, próféták, tanítók és egyszerű templomszolgák szinte mind a férfiak közül kerültek ki, ma a nők mutatkoznak érzékenyebbnek a lelki kérdések iránt. Talán kortünet? Vagy kórisme?

Sok hagyományosan férfiúi életpálya és hivatás elnőiesedik: orvos, tanár, de már a rendfenntartás és üzleti élet területén is megjelentek a női hivatások. Hajdanán a jóga egyértelműen a férfiak útja volt, a mozgásrendszere és filozófiája is a férfi alkatra volt kitalálva. Ma az aszketikus szellemi útból egészségközpontú testmozgás lett, ráadásul úgy, hogy a férfiak kiszorulni látszanak a gyakorlásból. Mi marad akkor a férfiaknak?

Az ember energia- és tudati szerkezete három fő mezőre oszlik: alsóbb csakrás működések, amik a testi léthez kötnek és a szamszára emléklenyomatait hordozzák, valamint magasabb csakrás működések, amik az igazmondástól a megvilágosodásig terjedően az ember lelkére vonatkoznak és az ákása-lenyomatok hordozói. A két mező között a szívcsakra

teremt összeköttetést és átmenetet. A jó szív lelki értelemben nem kardiovaszkuláris egészséget jelent, hanem szabad átjárást a testi létből a szellemi lét felé. Ebben az összekötő, átmenetet biztosító szívzónában értelmezik az önmaguktól zengő misztikus szívhangokat, az anáhata-hangokat. Az anáhata jelentése meg nem ütött, nem ütésnek köszönhető rezonancia.

Először mintha tücsökcirpelés, utána finom nádsíp hangja, majd mintha zápor hangja szólalna meg. Aztán harangok, és gongok, s különféle dobok sokasága. (Gherendaszanhitá 78-79.)

Az anáhata-hang nem a véráram, vagy a szívműködés zaja, hanem a szívműködés megváltozása a hang hatására! Ezt lehet megtapasztalni a meditációban.

A magasabb csakrás működésekről – spirituális megvilágosodás, szellemi magaslatok, igazság iránt elkötelezettség – lecsúszott volna a férfiak figyelme az alsócsakrás működésekre? A gyomorcsakra, mint az energiaháztartás központja csak a kényelmi jólétet szolgálná, aminek fetisizált záloga a pénz? A keresztcsonti csakra, amely a nemzőerőn keresztül a fajfenntartást szolgálná, ma inkább a terméketlen gyönyör kiszolgálója? És a gyökércsakra, amelynek stimulálásával az ájult embert is fel lehet éleszteni, csak a létfenntartás örömeiben való tobzódást, a mámort szolgálná? Csak enynyi maradt?

Bizonyára megélt már válságokat a lelkiség a nők és a férfiak körében is, ez nem új dolog. A természet dolgai változnak, s mint a hullámok követik egymást a terméketlen és dekadens korszakok s a magas szellemi töltésű korok. Erre a hanyatlásra is fellendülés kell következzék. Ha megvizsgáljuk a négy férfiarchetípus-szerepet, akkor a csakrák rendszere szerint azoknak az eloszlása is beazonosítható: a mágus a felső csakrák szintjén él, a bolond meg az alsó csakrák szintjén. Az örök ember pedig valahol a kettő között: egyszer királya a saját életének és környezetének, máskor hős harcosa az eredményeinek. A gyönyör a bolondé, a megvilágosodás a mágusé… mi marad az örök embernek? Marad az igazság és marad a boldogság, mint elérendő cél. Ügyelj arra, az eszközök nehogy elfoglalják a célok helyét!

A boldogság káprázat, olyan varázs, ami sokáig fogva tart. Hogy az igazság vagy a boldogság fontosabb-e – ez a kérdés már rég eldőlt. Az igazság boldoggá nem tesz, a boldogság meg nem igaz… Ami elenyészik, vesszen most, minek várnánk délutánig? Válassz öröm és bánat, élet és halál közt, s tiéd lesz az üdvösség, ha már egyik sem kell.

Amit nem találsz az elméletben, azt keresd a gyakorlatban, s amit nem találsz a gyakorlatban, azt keresd az elméletben!