– A meghatározottság kényelmes, biztonságos és nem terhel felelősséggel – szólt a mester. – Ezzel szemben a szabadságért küzdeni kell, sok benne a bizonytalanság és igen, felelősséget ró az emberre.

– Elhiszem, de a kényelmet hagyjuk meg a véneknek! – válaszolt a fiatalabb, aki hetykesége ellenére is tulajdonképpen tiszteletet tanúsított a mester iránt. – Te melyikben hiszel, mester, a szabadságban, vagy a determináltságban?

– Ezt hadd kérdezzem meg én tőled – replikázott elegánsan a mester. – Te melyiket vallod a magadénak?

– A szabadságot! – vágta rá gondolkodás nélkül az ifjú. – Nem lehet rabságban élni.

– Rendben, elfogadom választásodat, de hadd hívjam fel a figyelmedet azokra

az előnyökre, amiket említettem. Kényelmes – mert nem kell gondolkodnod, mi is volna a teendőd, biztonságos, mert berendezett, ismerős világot nyújt és lássuk be, a legtöbb ember nem bírja a felelősséget.

– Ez a bamba emberre így jellemző, de én másként szeretnék élni.

– Ne gondold, hogy a kényelem csak az ostobáknak való, vagy hogy a meghatározottság csak rossz lehet. Egy jó rendszer engedelmes tagjának lenni nem rossz dolog.

– Ugyan, bármiféle betagozódás korlát! Hol marad akkor a szárnyalás?

– Persze, én is így gondolkodtam… az embernek ős igénye a szabadság.

– Csak egy félelmem van – mondta az ifjú, mire a mester összehúzta a szemét „Ha nekem csak egy félelmem volna…” – a karma! Azért a karma mégiscsak megköt! Hogyan lehetne szabadulni a karma kényszerétől?

– Egérút! – felelt a mester. – Egérút a karma törvény alól, csak ennyi kell…

– Akkor szerinted a karma kényszere mégsem örökérvényű?

– Nem, nem az. De a karma nagyon sokáig mindent meghatároz. Nem büntetésképpen, hanem mint kijelölt pálya, amit be kell futni.

– Akkor te hogyan hiszel a szabadságban? Mint elvi lehetőségben igen, de a gyakorlati szabadságban már nem?

– Az igazán érdekes a szabadulás a kötésből. A meghatározottság ugyan erős, mégis lehetséges a szabadulás. Meg kell törni a karma-hurkot, ez fontos! Ne azt add tovább, amit te kaptál – főleg, ha esetleg rosszat is kaptál.

– Olyan lehet ez, mint a mátrix szétesése?

– Talán olyan…, hasonló. Azt mondanám inkább, szökési sebesség. Ahhoz, hogy elhagyd egy bolygó vonzását, fel kell venned a szökési sebességet.

Lehetetlen megszabadulni egy befolyás alól anélkül, hogy az [az ember] egy másik alá ne kerüljön. Minden, az egész önmagán való munka abból áll, hogy az ember kiválasztja azt a befolyást, ami alá kerülni akar, és tényleg ez alá a befolyás alá kerül. Ezért szükséges előre tudni, melyik befolyás a hasznosabb. (Uszpenszkij)

– Ezt hogyan kell csinálni? – felfénylett az ifjú tekintete.

– Az első lépés a korlátaid felismerése. A meghatározottság olyan közeg, amely észrevétlen, nem tudatosuló kötöttségben tartja az embert. Ezért előbb fel kell ismerni ezt a kötöttséget. Aztán fel kell kutatni azt a helyet, ahová egyszer eljutván soha többé nem kell visszatérni. A kötöttséget csak a kötöttségen túlról vett erővel lehet feloldani. Nem szabadosság és ’szabadság’ kell, hanem szabadság és élet…

– Igen, mester…