Nézz bele a kelő Napba! És ahogy a világosságtól, mi több, ragyogástól elvakulsz, ahogy pillanatra elvész a látásod, s marad a fantasztikus káprázat, hátha megpillantasz valami igazit: az átjárót, a Nap-kaput, a világosság útját, az átjutás aranyhídját. A misztikusok szeretnek a Napba nézni, hátha elvesztik világi látásukat és megnyílik szemük a láthatatlanra. A világi ész számára érthetetlen: megvakulsz és mégis jobban látsz, mint annak előtte. Pedig erre van igazán szükség, minden más csak ámítás. Amíg a látványvilág káprázata tölti ki látókörödet, addig nem veszed észre a mindennél kézenfekvőbb és fontosabb valóságot.

A bölcsek azt mondják, a legfontosabb érzékszerv a szem. A jó szem jó látás a pontos fókuszban. A jó látás éleslátás, amely kifürkész minden rejtett részletet, főleg, azokat, amik mások előtt rejtve vannak, és különösképp azokat, amiket eltitkolni akarnak. Innen már csak egy lépés a spirituális éleslátás, a tisztánlátás. A helyes látás belátás, rálátás, sokszor a megismerés és a belső szellemi munka következménye, így egyben megértés is. Egyszerre érzékszervi, intellektuális és erkölcsi kategória. A clairvoyance, a finom érzékelés, tisztánlátás jobbára adomány, s mivel mindenkiben megvan a készség, ezért fejleszthető is.

A tisztánlátás egyben lényeglátás, a harsogó, de egyébként elhanyagolható részletekkel szemben a finoman artikulált lényeget veszi észre. A spirituális éleslátás nemcsak a rosszban képes meglátni a jót, a jelenben a jövendőt, a bűnösben a szentet vagy a lehetetlenben a lehetségest, hanem a természetiben is fölfedezi a természetfölöttit. A lelki tisztánlátás ott is fölfedezi Istent, ahol az el akar rejtezni.

A bölcseknek a látást magasztaló véleménye mellett a szentek hozzáteszik, tanulni pedig az tud, akinek a hallása jó. És itt nem a halláskárosodás hiányáról van szó, hanem igaz-hallásról, odafigyelésről, hallgatásról. Egy egymást túlharsogni akaró közegben ez igazán ritka vonás.

Gyakran egész nap nem ettem s egész éjszaka nem aludtam, hogy gondolkozzak. Nem használt. Tanulni jobb. (Konfuciusz)

És ha már működik a tisztánlátás, és azon keresztül megértesz dolgokat; és ha működik a tisztánhallás, s ezen keresztül tanulni is tudsz, akkor lassan a többi érzék is kifinomodik. Mármost, ne vizsgáljuk, miként minősülnek át a további érzékműködési funkciók, hagyjuk tisztázatlanul a természet törvényeit ezen a ponton? Ne vizsgáljuk meg, hogy milyen a tisztánszaglás? Pedig ez a szentek virágillatára van kiélesedve. A szimat amúgy is roppant fontos a spirituális eligazodásban. Ha csak kicsit is élesebb a látás, tisztább a hallás – vagyis a hallhatón túli hangokra is érzékeny – akkor a belső szimat is kiélesedik. Ennek révén pedig nemcsak azt képes kiszagolni az ember, hogy a fejétől bűzlik a hal, hanem azt is, hogy mi igaz és mi hamis, tehát eligazodik, képes mindig helyesen dönteni.

Milyen lehet akkor a tisztánízlelés? Csaitanja, az isteni rajongás avatárja egyszer egy megszentelt ételt kóstolván felkiáltott: Ismerjük jól ennek a finomságnak az összetevőit, a cukrot, a fekete borsot s egyebeket. De ez az íz – űz! Ez nem hétköznapi, nem evilági alkotók íze, bizonyára belekóstolt az Isten is…ennek köszönhető ez a megmagyarázhatatlan finomság…” Ez a felsőbb íz nem az ízlelőbimbókat ingerli, nem a nyelvet foglalkoztatja vagy a testet táplálja, hanem a lelket. Mennyei lakoma és nem utolsó vacsora. A felsőbb íz révén spirituális élményben részesül az ember.

S a tapintás… a világtalan ember további érzékszervei felfokozottan működnek, sokkal kifinomultabbak, mint a látók esetében. A tapintás az ember legnagyobb érzékszervével, a bőrfelülettel kapcsolatos. A bőr révén érzékeljük a közeget, amelyben mozgunk: a légteret, a víz közeget; magasságot és mélységet, kellemes és kellemetlen benyomásokat. Isteni érintés – mint Michelangelo freskóján – és nagy dolgok történnek. Egy futó érintés és végigfut rajtad a borzongás, felriad az alvó, végbemegy a teremtés.

A lelki fejlődés során az érzékszervek kifinomulnak: az ember a hallásával táplálkozik, a tekintetével beszél, a látásával ölel, a tapintása révén ízlel, mi több, jóllakik. Amikor meghallja a színek szavát és érzékeli az illatok hangját, hallja a hallhatót s a hallhatón túlit, és látja a láthatót, de a láthatatlant is. Az a könynyed isteni érintés – mindent lehetségessé tesz.