Egyiptom joggal lehetne a világ közepe, ezt megannyi adottsága indokolná – fekvése, a piramisok, történelmi szerepe, spirituális rendeltetése. S ahogyan az emberi mikrokozmoszban felfedezhetjük az univerzumi makrokozmosz tükröződését, úgy Egyiptom területe és az emberi csakra-, illetve aura-szerkezet között is felismerhetjük a párhuzamot.
A Nílust hasonlíthatjuk az emberi gerincoszlophoz, s ahogyan Egyiptom a Nílus ajándéka, az ember szellemi-spirituális léte és teljessége is a gerincoszlop mentén futó meridiánok, pránavezetékek és csakraközpontok harmonikus együttműködésének az áldásos eredménye. Ma a Nílus közvetlen part menti vidéke élettel teli, majd egy éles határvonal – és a sivatag az úr. A folyó eleven övezete észak felé haladván kiszélesedik mintegy húsz kilométernyire, majd a Nílus deltájánál már valóságos zöld édenkertté duzzad. Ez mintha az ember fejét övező aura-korona lenne. Ráadásul a Nílus mentén fekvő hajdani fáraó-városokat és templomokat beavató-központoknak is tekintik, amikben a jelöltek mindenféle nyílt és titkos tudományokat
sajátíthattak volna el. Értelemszerűen mindig is a Nílus volt az éltető csatorna, s e mellé települtek a városok és a templomok is. Ahogyan halad az ember szellemi energiája az egyes csakra-szinteken egyre följebb a gerincoszlop mentén, úgy járhatta be hajdanán az adeptus a képző- és beavató-központokat a Nílus folyása mentén Kom Ombótól Luxoron át Edfuig és Abüdoszig.
Ha egy lótusz-ülésben meditáló jógit képzelünk magunk elé, szinte nyomban adódik a kép: a keresztbe font és földre fektetett lábak, valamint a kinyújtott egyenes törzs és emelt fej sziluettje valóságos piramist alkot. Azt pedig megfigyelték, hogyha egy kis méretű piramismodell belsejébe abban a magasságban helyeznek el valamely ételféleséget, mint ahol a nagy piramis királykamrája helyezkedik el, talányos módon az étel nem romlik meg, szinte konzerválódik. Ha most meditáló emberünk termetén próbáljuk megkeresni és azonosítani a királykamrának megfelelő magasságot, akkor azt a szívtájékon találjuk. Ha pedig a gúla ebben a különös fókuszpontban ilyen sajátos hatást eredményez, akkor az emberi test alkotta piramis is rendkívüli hatást gyakorolhat a szívtájéki fókuszpontban, amikor a meditáció során amúgy is aktiválódnak a szellemispirituális energiák.
Már csak a szfinx titkos értelmén, jelentésén kell elgondolkodnunk: a kelet felé néző összetett figura, női arc, oroszlán test… Védő, őrző, vagy éppen a világosság felé vezető égtáj-őr? Évezredek óta hallgat, csak egyetlen közismert furfangos kérdést tett föl, az is az emberre vonatkozott.
Ha tehát a Nílust tekintjük Egyiptom pránavezetékének, a piramist pedig a meditáló jóginak, akinek egyenes a gerincoszlopa, máris eljutottunk egy olyan szimbólumrendszerhez, amely már nem kötődik földrajzi helyhez, hanem egyetemlegesen alkalmazható, akár személyes önmegvalósításunk során is. A létezés erejétől el lehet jutni a megvilágosodott tudat emelkedettségéig, és ez a Nílus-járás, a gerincoszlop, a csakra-létra és a világfa jelentése. Alacsonyabb, de szükséges szintektől egyre magasabb dimenziókig, az egyéni életfeladat meglelésétől és megoldásától a kozmikus lét megtapasztalásáig és tovább.
Ha az igazság tavára szállsz, és azon hajózol kedvező széllel, és vitorlád nincs megfosztva vászontól, hajód nem lesz lassú… (ismeretlen ókori egyiptomi bölcs)
A kijelölt tengely köré megszerveződik a világ, s nem veszti el súlypontját, rendezett világgá válik, amelyben nem eltéved az ember, hanem biztonsággal célba jut. S meglehet Egyiptom nem földrajzilag, de szimbolikusan bizonyosan lehetne a világ közepe.