Majdnem minden dolog mulandó. – De azért ne csüggedj, vannak maradandó dolgok is. A mulandóság pecsétje mindenen rajta van a világban, a sikeren és a szenvedésen is. Az eredményeket elsodorja az idő. Megfigyelted, száz évenként odébb vonul az energiák csatornája. Ami korábban fő közlekedési útvonal volt, mára elhagyatottá vált, a nagy civilizációk leáldoztak, s ami reggel fontos volt neked, délutánra jelentéktelenné válik. Az élet mégis megmarad, vagyis a mulandóságban, az állandó változásban is fölfedezhető az állandóság.

A bölcsességnek is van maradandó része. Az ember jön és megy, a bölcsesség marad. Alkalmanként lesznek művelői a bölcsességnek, majd ezek elmennek, s látszólag elvész a tan, de egyszer újra felbukkan. Újfent lesznek művelői, fölelevenedik, újra sarjad, s tündöklik, mintha sosem áldozott volna le. A mulandó tudással szemben ez a maradandó bölcsesség, a philosophia perennis. A perenniális filozófia a maradandó dolgokat érinti, ezért az isteni tudásnak is első eleme az a felismerés, amely látja a mulandó és maradandó, az anyag és a lélek

különbségét. Ennek fényében könnyű felismerni, hogy:

A halál nem a vég, hanem átmenet. – Meglehet, ma ez még csak hiú ábrándnak, gyönge reménységnek tűnik, amikor kimondod, de a realizáció tüzében megerősödve valósággá válik. Minden nap meghalsz egy kicsit, mégsem tartasz a holnaptól, halálosan nem.

Ne a holnapon bánkódva töltsd az éjszakát! Pirkadatkor ugyan milyen az a másnap? (Amen-Em-Opet tanításai, Kr. e. VII. század)

A halál mégiscsak az élet vizsgája, s ugyan bizonyosan meghal mindenki, de nem mindenki él bizonyosságban. Ezért van szükség a szent tudás második elemére, a függetlenedésre, hogy ne ragaszkodásaid és kötöttségeid vezéreljenek. A szabadság csak autonóm embereknek való, akik hajlandók megküzdeni annak értékeiért.

Engedd el ragaszkodásaidat. – Ez a szabadság záloga. A hiba sosem a dolgokban, az objektumokban és a másik emberben van. Nézz önmagadra, ha rabságod okára kíváncsi vagy. Az elengedés nem szenvtelenség vagy közömbösség, hanem a magadnak igényelt szabadság megadása másoknak is. Ehhez a szabadsághoz a szent tudás harmadik eleme, a hat erény megszerzése segít hozzá: i) békesség, ii) önfegyelem, iii) kiegyensúlyozottság, iv) béketűrés, v) összpontosítás és vi) hit. Az erényest még a halál is védi. A teljes szellemi szabadság misztikus eredmény, méghozzá nem a mulandók, hanem a maradandók közül való: mystica perennis. A maradandó misztika múlhatatlan felismeréseket jelent, olyanokat, amik az embertől függetlenül mindig is léteznek. Egy igazi misztikus mindig szabad, még saját szellemi útjának kötelmeitől is, noha elfogadja és gyakorolja azokat.

Kívül s belül rendezd el dolgaidat. – A rend nem önmagában lelki eredmény, mégis közel áll az abszolút dolgokhoz, mint ahogyan a tisztaság vagy az egyszerűség is istenes dolog. A rend békességet eredményez, ha rendben vannak a dolgaid, nem kell aggódnod semmi felől, békés szívvel indulhatsz bármerre. Ha ez sikerült, már csak egy feladat marad hátra:

Elmélkedj a Mindenhatón! – A maradandó bölcsesség múlhatatlan misztikus felismerésekre vezetett; mi marad hátra? Bele kell helyezkedj a már nem mulandó ember örök szerepébe, a múlhatatlan kereső szerepébe. Minden mulandón túl leld meg saját múlhatatlan forrásodat, egyben a mindenség forrását! Ha meglelted a lehető legvonzóbb életcélt, nem tehetsz mást, minthogy engedsz vonzásának. Ez az isteni tudás negyedik eleme, a vágyódás a felszabadulásra, a visszatalálásra. A teremtés végső motívuma Isten gondolatai közt nem a hatalom, hanem a végtelen szeretet: amor perennis. Ennek koldusa légy!