– Ember, amit keresel, az létezik!
– Köszönöm, ez biztatóan hangzik! De mit keres az ember?
– Ezerféle a cél, a törekvés. Talán a boldogság keresése a leggyakoribb motívum, az öröm, elégedettség, biztonság csak árnyalatai ennek. Mások a jólétre vágynak, amin nem csupán az anyagi biztonságot értik, hanem a közösségvállalás örömeit is. A társ, a pár, a lelki társ a szeretetközösség megélését nyújtja sokaknak. Van, akit az aktivitás, a kreativitás hajt, másokat a kutatás szelleme, vagy a beteljesülés igénye. És hát ne feledjük, sokan aranyat keresnek, mint kincsképző eszközt, de ez csak tört arany. Az igazi arany átvitt értelemben keresendő, mint a nemesedés kincse.
– Akkor a pozitív lelki célkitűzéseket keressük?
– Nem helytelen a gondolat. Ha hiszed, hogy a dolgok léteznek, akkor látni fogod azokat, ha nem hiszed, azok a számodra nem is léteznek. De állítom, hogy a legmagasabb fokon már anyagtalan célok vezérlik az embert. A magas eszmények, az erény, a tudás, a szolgálat a legnemesebb emberi elfoglaltságok közé tartoznak, amiken túl a megvilágosodás, a beteljesülés vagy az istentudatosság távlatai sejlenek föl.
Lehetetlen metafizika nélkül élni. Nem az a döntés áll előttünk, hogy valamiféle metafizika és a metafizikától mentes gondolkodás között válasszunk, hanem az, hogy jó és rossz metafizika között válasszunk. (Aldous Huxley)
– Én mit keressek?
– Tetszik, nem tetszik, csak azt tudod keresni, ami hiányzik az életedből. Aki igaz vágyakkal bír, elnyerhet minden lehetséges áldást, s élvezheti az életet. Amilyen világba vágysz, azt éred el. Mert vágyakból áll az ember, amilyen a vágyad, olyan az akaratod, s amilyen az akaratod, olyan a cselekedeted, tetteid gyümölcseit pedig le kell arasd.
– Mégis, mit javasolsz, mit keressek?
– Az üvegcserép is csillog, a gyémánt is. Sokaknak előbb a cserepeket kell összeszedniük, hogy aztán elhajíthassák azokat. Ha még anyagi hiányokban szenvedsz, keresd azokat, majd megérted, merre, hogyan tovább! A bölcsesség azonban jobb az anyagi kincseknél, s a bölcsességnél jobb a lelki gazdagság. Az igazi kincsek elébe üres kézzel kell járulni.
– Akkor nem jók a céljaim?
– Nem mondanám. Vegyük ki a gonoszságot az ember indítékai közül, s akkor a célok nem lehetnek rosszak. Nem rosszak, de nem is tökéletesek. A célok csekélyek, az eszmények kellőképpen nagyok. Márpedig az embert szomjúság hajtja – az anyag felé is, a szellem felé is. Előbb-utóbb be kell látni, az anyag nem nyújt beteljesülést, inkább csalódottságot eredményez. Ezért a bölcsek azt tanácsolják, előbb a tudatod kíváncsiságát elégítsd ki, majd mikor ez már megvan, a szíved beteljesülését kutasd. Ez magasabb fok.
– Én szeretném a legjobb, legnemesebb dolgokat keresni.
– Rendben, mégis érdemes fölállítani egy sorrendet. Első a vizsgálódás, az élet értelmének kutatása a tudás útján. Ennél jobb a meditáció, ami a tudás elméletét gyakorlati szemléletté változtatja. A meditációnál jobb az önzetlen cselekvés, annál is jobb az istennek szentelődés. A továbblépés valamely lelki folyamat szabályrendjének követése, s az égi tanítás szerint az volna a legjobb, ha folyton az Isten szemlélésébe, gondolatába mélyednél.
– Úgy érzem, mindegyik lépcsőre szükségem volna, de a szemlélés, az a legszebb!
– Ne is elégedj meg mással, ne érd be kevesebbel! Az öröklét gyermeke vagy, ne a porban keresd a boldogságodat…