„Amint elérkezett az óra, asztalhoz telepedett a tizenkét apostollal együtt…” (Lk. 22.14) – talán a leghíresebb tizenkettő, az apostolok az utolsó vacsorakor, Jézussal.
A tizenkettő a korábbiakat összegző szám, osztói az 1, 2, 3, 4, 6. A tizenkettő természetes egység és teljes ciklus, a kozmikus rend, úgy a térben, mint az időben. A négy a térbeliség, a három az időbeliség, a kettő szorzata a tizenkettő. Az év 12 hónapra tagolódik, és a teljes nap 12 óra nappalra és 12 óra éjszakára. Dante a napszakok tagolásáról állítja, hogy vagy egységnyi hosszú órákkal számolunk, s akkor nyáron több a nappali órák száma, mint télen, és megfordítva, télen több az éjszakai órák száma, mint nyáron, vagy pedig a nappal s az éjszaka is mindig 12 órára tagolódik, de akkor ezek hossza eltérő: nyáron a nappali órák a hosszabbak, télen az éjszakaiak.
A mitikus időszámítás nem pontos csillagászati egységekkel, hanem kerek adatokkal számol: 12 óra a nappal s az éjszaka, 30 nap egy hónap és 360 nap egy esztendő, száz év az emberélet. Ezzel a tér négyszögletes tagoltságát – például négy égtáj, a szélrózsa négyes tagolása – és az idő körkörösségét észrevétlen módon egyesítették. A 12 használata máig megmaradt az időmérésben, az órák
számlapján 12 osztást látunk. Korábban, a metrikus rendszertől eltérő számlálásban volt használatos: 12 hüvelyk 1 láb, 12 penny 1 shilling.
A Nap egy év alatt halad végig a zodiákus jegyeken a négy elem (föld, víz, tűz, levegő) és a három temperamentum (kardinális, szilárd, változékony) tagolása szerint, ezek szorzata is 12.
Tizenkét napig tart a káosz és kozmosz közötti harc ideje a sumérok szerint, s Rómában a téli napforduló idején 12 napon át tartott a szaturnália ünnep, amikor minden visszafordul a káoszba, s a holtak visszatérnek a földre. A karácsonyt megelőző 12 Luca-nap a következő év hónapjainak időjárását jósolja meg.
A tizenkettő a téridőn belüli beteljesedést jelenti. A természet körforgása lezár, de a továbbfejlődés végtelen spirálisát is megnyitja. Mindent beérlel a maga idején, így megvalósul a spirituális és időbeli rend, a belső ezoterikus és a külső exoterikus dimenziók harmóniája. A 12 az egység és teljesség, ebből következően a boldogság száma, de a beavatás fokozatait, sőt a megváltást is jelzi.
Az egyiptomi hagyományban 12 kapuja van az alvilágnak, ahol Ra napisten az éjeket tölti. Herkules 12 munkája a reá kiszabott próbatételek sora, ez is a beavatási fokozatokat sejteti. A zsidók 12 cipót helyeztek el a templomi asztalra, minden hónapra egyet-egyet, Indiában pedig 12 napistenséget ismernek. A napba öltözött asszonynak is 12 csillag díszíti a koronáját.
A Szentléleknek ugyanúgy 12 gyümölcse van – szeretet, öröm, békesség, türelem, béketűrés, jóság, kedvesség, szelídség, hűség, szerénység, önmegtartóztatás és tisztaság – mint ahány termése az arab asztrológia világfájának, amik a csillagok és csillagképek. 12 műveletet ismer a klasszikus alkímia az enyészettől és desztillálástól a viaszoláson és oxidáción keresztül a tingálásig és extrakcióig. Az indiai szent hagyomány Isten ismerőinek 12 követendő erényt ír elő: 1) a vallási elvek hű követése, 2) igazmondás, 3) önfegyelem, 4) irigység leküzdése, 5) az értelem istenes használata, 6) béketűrés, 7) ellenségeskedés kerülése, 8) áldozatosság, 9) nagylelkűség, 10) elszántság és állhatatosság, 11) szentírások tanulmányozása és 12) fogadalmak vállalása.
A 12 mégis leginkább tanítványi szám. Ennyi apostol vette körül Jézust – Júdás helyébe később Mátyást kooptálták – de a Dalai láma tanácsának is 12 tagja van. A kerekasztalt 12 lovag üli körül, és tizenketten vannak Mithrász tanítványai, s a római pontifex maximus segítői a rítusok során. Tizenkettő az Olümposzi istenek és a titánok száma. A Chartres-i katedrális északi kapuzatán a tizenkét próféta szerepel, míg a délin a tizenkét apostol. Mert az igazi tanítványokkal kapcsolatban nem igaz, hogy tizenkettő egy tucat…