A szemek különös történeteket mesélnek. Egy kísérlet során azt vizsgálták, az emberi arc mely részét fürkészi leginkább a tekintet. Nyomkövetővel kísérték a szemmozgást, és azt találták, hogy a fej körvonalát éppen hogy körbepásztázta a tekintet, a többi részét – fül, áll, homlok, száj és orr – érintőlegesen vizsgálta, míg a szem körül összpontosult a vizsgáló tekintet. A szem környékét összehasonlíthatatlanul alaposabban vizsgálta a tekintet, mint az összes többi részletet együttvéve. Talán igaz a mondás, hogy a szem a lélek tükre, az arc pedig az elme tükre? Mi pedig nem embertársunk elméjére, hanem a lelkére vagyunk kíváncsiak.

A szemkontaktus rendkívüli kommunikációs csatorna. A világtalan embereket külön oktatják arra, hogy forduljanak az őket megszólító hang irányába, mert az odafordulás megidézi a szemkontaktus lehetőségét. Akkor is megérezzük, ha valaki néz bennünket, hogyha nem látjuk az illetőt, és feszélyezve érezzük magunkat, hogyha valaki egyenest a szemünkbe bámul. Nem úgy, ha farkasszemet nézünk valakivel, és a tekintetek kitartó viadalában dől el, ki az erősebb személyiség.

Málta szimbóluma egy színes kontúrokkal festett emberi szem, azaz isteni szem, mert úgy tudni, Hórusz szemét idézi az embléma. Hórusz szeme a spirituális tisztánlátás szerve, több, mint egy istenség látószerve. A szembogár, a kontúr, a könnycsepp, a színek mind jellemzőek, és egyesek mitikus matematikai arányokat, mások az emberi agy szerkezetét vélik felfedezni benne, az agyalapi mirigygyel, amelynek a jógában is fontos szerepet tulajdonítanak az intuitív látás reményében.

Ha már jóga, akkor harmadik szem… Sivát, a jóga ihletőjét és a legfelsőbb tudatszint megtestesítőjét három szemmel ábrázolják. Kettő az emberi anatómiában megszokott helyen, a harmadik pedig a homloka közepén van. A két szem vízszintesen áll, akárcsak a földi halandók koponyáján, a harmadik viszont a szemöldökök között, függőlegesen nyílik! Siva egyik szemét a Naphoz, a másikat a Holdhoz, a harmadikat pedig a tűzhöz hasonlítják – tüzes tekintet… E harmadik szem jellemzője, hogy nem pislog, vagyis természetfölötti, emberfölötti képességet jelez. Amikor az ember lelki fejlődése során eljut a homlok-csakrához, akkor szert tehet erre a rezzenéstelen, spirituális látásra. Két szemével az ember a megszokott módon, a beidegződések és a világi perspektíva szerint látja a világot. A harmadik szem ehhez képest más látószöget tesz lehetővé, ezért áll függőlegesen. A spirituális látás ugyanannak a dolognak más olvasatát, az adott helyzet spirituális értékelését teszi lehetővé. A lelki látásmód egységlátás: önmagából kiindulva a tisztánlátó ember másban is felfedezi a lelki lényt.

A hétköznapi szem gyakrabban nyílik mások hibájára, mint erényeire, a harmadik szem azonban a visszás helyzetekben is feltárja a reményt, a megoldást, a jót. Két szemével az ember a káprázat mámorában a lét múló örömeit valósnak véli, józan pillanataiban a mulandóságra lát rá, harmadik szemével azonban az örökkévalóságra is. Ennek a spirituális látásnak a záloga az, hogy valamilyen módon felnyíljon a lelki szem. A lelki látás nem a tényszerű hiányosságokra kíváncsi, hanem a lehetséges tökéletességet észleli.

A mester szeme sem a múlt hibáit, hanem a jövendő reménységét és leendő valóságát látja. A mester képes meglátni követői jövőjét, sőt, a növendék képes lesz felnőni ahhoz a hivatáshoz, amit mestere beléje lát. Mert a látás fiziológiás szinten is energia-csatorna: információcserét, finom erők közlését, észlelést és éleslátást, akár jövőbelátást tesz lehetővé. Sokkal inkább a lelki látás, amely az egyik fő transz-kommunikációs érzékszerv. Az auralátás egy finom érzékelés, a tisztánlátás fontos lelki eredmény, és a jövőlátást egyenesen misztikus képességnek tartják. A látás végső hivatása az Abszolút Szépség észlelése, s ez a végső Szépség csak a szeretet szemével látható.