A zérus indiai találmány. Nemcsak matematikai, hanem szimbolikus értelemben is. Sokan csak a helyiérték jelölésére alkalmas jelnek tartják, pedig a zérus hihetetlen absztrakció. Úgy létezik, hogy semmit sem jelent; avagy úgy létezik, hogy A semmit jelenti? Akár így, akár úgy, roppant különös jelenség.
A matematikában a zérust a számsor kezdetének, vagy origónak tekintik. Pedig az aranykor aritmetikája nem a zérussal kezdődik! Mai gondolkodásunk szerint az egy a zérust követi, pedig úgy is mondhatjuk, hogy valódi számok csak egytől kilencig léteznek, utánuk már csak ismétlődés tapasztalható, vagyis a zérus az egyes után áll (1 + 0), amikor is a jelentése tíz.
A zérust kozmológiai szempontból sokan a kezdetnek tekintik, gondolván, a semmiből lett minden. Ezzel nemcsak számos mitologikus vagy vallásos teremtéselmélet cseng egybe, hanem a természettudományos világmagyarázat is, amely a kezdet kezdetén egy leírhatatlan létezőt feltételez, amely sem időben,
sem térben nem meghatározható, dimenziói ismeretlenek. Ez az algoritmikai információ-elmélet által feltételezett, meghatározhatatlan értékű szám, az Ómega. A tudósok szerint az Ómega hihetetlenül sűrű és rendkívüli mérvű bölcsességet testesít meg, vagyis roppant kis helyen hihetetlen információsűrűség tapasztalható, amely több választ tartalmaz, mint ahány matematikai kérdés megfogalmazható az univerzumban. Tekinthetjük ezt egyfajta informatikai szingularitásnak, ha pedig vallásos szóhasználattal fogalmazunk, isteni mindentudásnak. Bizonyos értelemben ez a meghatározhatatlan semmi akár a minden-nek is tekinthető.
Indiában a zérus egyik megnevezése üresség, semmisség (súnjattva). Rokon fogalom ez a buddhizmus üresség (súnjatá) koncepciójával, amit a végső kilobbanás tartalmának is tekinthetünk. Gondoljunk a fent említett Ómega végtelen információsűrűségére, vagyis a megvilágosodás – bölcsesség.
A metafizikai semmi roppant nehezen értelmezhető fogalom, valószínűleg túl van az ember kognitív és intellektuális fogalomkészletén, leginkább csak ráébredéssel, felismeréssel, intuitív módon közelíthető meg. És bár az ürességről legalább olyan könnyen gondolnánk azt, hogy az semmi, vagy zérus, érdemes ennek az ürességnek pozitív értelmet, valamely töltést, tartalmat tulajdonítani. Legyen ez a pozitív súnjatá, a telidesteli üresség! Ekkor, ha négy szóban kellene összegezni a nirvána lényegét, azt mondhatnánk: Alfa És Ómega Pont, vagyis a teljes potencialitás alfája és a végső kilobbanás betetőzésének ómegája összeér. Krisztusi megfogalmazásban: Én vagyok az alfa és ómega…
Ahol az üresség tartalmat kap, a zérus számszerűsíthetővé válik, a semmi valamivé lesz, az már nem nihilisztikus, kozmikus és végleges megsemmisülés, hanem középpont, mi több, áttörési pont, amikor a tudat képes legyőzni a korlátokat és átjut a megvilágosodott, tökéletes állapotba.
Ez a zérus nem a pozitív és a negatív számok közötti elválasztó semmi, nem a descartes-i koordináta rendszer semmis közepe… Milyen rendszer, milyen világ az olyan, amelynek kiindulópontja a zérus? A semmiből miként lenne valami? Nem, ez a metafizikai zérus nem semmi, hanem valami.
Teljes amaz – teljes emez;
Teljességből teljesség lesz.
Teljesből teljest elvéve,
megmarad, ím teljessége.
(Ísa-Upanisad Invokáció)
Mikor a kezdet és a vég összeér, a zérus átminősül, a nemlétből létezővé válik, a tulajdonságok hiánya a végtelenséggé lesz, körkörös alakja az örökkévalóságot idézi meg és a leírhatatlan leírásává nemesedik.