– Ha valami ellen harcolsz, rengeteg ellenséged lesz – mondta a mester, mert tudta, növendéke most figyel, most talán közölhet véle fontos dolgokat. – Ugyan az ellentábor is társaság, de mégis… Ám ha valamiért küzdesz, lehet, hogy kevesebb ember vesz majd körül, mégis többre jutsz. Mert ellenséged is kevesebb lesz.

– Ez nehezebbnek tűnik! Valami ellen könnyebben mozdulok, ha van ellenállás, neki tudok gyürkőzni. Valamiért küzdeni – ez mintha nehezebben volna megfogható.

– Egyetértek, de tudod, minden jelenségnek megvan az alacsony és a magas igazodási pontja. Az indulat alacsony igazodása az erőszak, magasabb igazodása a lelkesedés. Az indulat általában valami ellen mozgósít, a lelkesedés valami felé visz. Ez a különbség.

– Értem… – szólt a növendék, és mélyen magába szállt.

– Én nem elemi dolgokra akarlak oktatni. Az adatoknak, tényeknek és véleményeknek vége hossza nincs, és a kutatást amúgy is neked kell lefolytatnod. Én a megoldó képletet szeretném a kezedbe adni, hogy tanulmányaid során bármikor eligazodj!

– Úgy érzem, már elvesztem… Oly sok még a miért…

– Mondtam már neked, hogy a lelki ember számára a miért? nem releváns kérdés. Inkább kérdezd azt: hogyan?

– Hogyan tudok valamiért lelkesedni, nem valami ellen háborogni? – most helyesen kérdezett, tudta jól, mestere ezt szereti.

– Ha csak erős vagy, de hiányzik az alázat, az könnyen erőszakká válik. Lépj túl ezeken az ösztön-késztetéseken. Ez a test, de te lélek vagy, örök szikra az örök tűzből. Igyekezz minél inkább a lelked szerint élni és ítélni, s egyre kevésbé a test szerint.

– Mondtad ezerszer, hogy váljak engedelmes eszközzé, de hogyan tegyem?

– Áldozatos belső munka nélkül nincs komoly eredmény. Ne elégedj meg a vakítással, tisztánlátásra van szükség. Az olcsó emberek olcsó üdvösséget akarnak…

– Mivel kezdjem?

– Gondolkodj! És ne csak elgondolj és töprengj, hanem láss, ismerj! Ahol a test, ott a tér, igaz? Térben mozogsz, külső űr és benső tér egymást feltételezve létezik. A test összeköttetésbe kerül a térrel, mert az biztosít számára teret. Könnyűvé kell tenned gondolataidat, könnyűvé, akár a gyapotpamacs, könnyűvé, akár a porszem, vagy az anyag részecskéje! Ha majd képes leszel uralni testi mivoltod és a tér öszszeköttetését e könnyű gondolatok révén, magad is pehelykönnyűvé válsz.

– Pehelykönnyűvé? – kérdezte elképedten a növendék.

– Igen, pehelykönnyűvé. A nagyok ennek a pehelykönnyű gondolatnak a birtokában képesek száraz lábbal átkelni a vízen, vagy akár a fénysugarakon közlekedni.

– És ez nem alacsony igazodás, ez nem vakítás? Varázslatnak tűnik nekem…

– Vakítás attól, aki erre törekszik. Alázat nélkül minden erő csak mutatvány. Abban igazad van, hogy aki valóban bírja a gondolat könnyűségét, már nem vágyik közönségre. Ha a vízen járás mutatványa a gondolatkönnyűség alacsony igazodása, akkor a magas igazodása az a képesség, hogy szabadon járhasd be a világ szféráit.

– Szabadság? Azt tanítottad, a szabadság függetlenség.

– Ezt ma is így gondolom. Ne a korlátok ellen harcolj, küzdj inkább könnyű gondolattal a szabadságért, légy független! Emlékezz, a ráébredéssel nyert tudás örök életet hoz. Ekképpen gondolkodj, ekként elmélkedj! Lélek által leszel erős, és a tudás által halhatatlan.