Most a mesterségről. Van egy üvegfúvó mestertől való tarka üveggömböm. Eredeti hivatása dísztárgy, valójában fölösleges objektum. Angolvörös és napsárga pettyezettség, áttetsző gömb – nem, ez mégsem fölösleges dísztárgy, hanem a világunk törékeny makettje. Az üvegfúvó mesterségéből adódóan képes arra, amire a nagy misztikusok sem: a térgörbítésre. A matematika és geometria az elméleti fizikával karöltve megfeszül, hogy meggörbítse a teret, az üvegfúvó pedig nap nap után ezt csinálja. Elemeket vegyít: szilárd anyagokat cseppfolyóssá tesz, levegőt ad hozzá, megformálja, és újra szilárddá dermed a képlékeny anyag. Valóságos alkimistautód, de ki tudja, lehet, hogy valódi alkimista?
Most a geometriáról. Két pont elegendő egy vonal kijelöléséhez. Ez önmagában mágikus aktus, hiszen így lett, ami addig nem volt. Hogy a pont, amelynek nincs kiterjedése, mégis hogyan képes bármit is jelölni vagy meghatározni, és hogyan lesz egyből kettő pont, s ezek együttesen hogyan képesek egy dimenzióval rendelkező, bár megfoghatatlan objektumot, a vonalat előállítani, az továbbra is rejtély.
Ezt a két pont által meghatározott vonalat, pontosabban szakaszt egyszer megtörve még nem történik semmi, de még egyszer megtörve, valamint a kezdő és
végpontot egymáshoz rendelve előáll az újabb csoda, a háromszög. Ahogy a vonal két térfélre osztja a síkot, ha tetszik, megfelezi a mindenséget, két félkörre tagolja a létezés síkba vetített nagy gömbjét, úgy a vonalból hajtogatott háromszöget is megköti ez a tény. A megfelezett létkör 360 / 2 = 180° és a háromszög szögeinek összege sem lehet több 180°-nál. Nyugodjunk bele ebbe a geometriai törvényszerűségbe, vagy kísértsük meg a lehetetlent?
Most a kísérletről. Lépj tovább! Hogyha szakaszodat nem kétszer, hanem derékszögben háromszor töröd meg egyenlő osztásban s ugyanabban az irányban, akkor négyzetet kapsz. Ezt elég megkettőznöd, majd középpontjuk körül elforgatnod az egyiket 45°-kal, máris előtted egy nyolcszög, ez pedig már csak néhány lépésnyire van a körtől. Ha minél többször ismétled apró lépésekben az elforgatást, a négyzetek csúcsai végtelen számú pontot jelölnek ki egy köríven, vagyis a négyzetből sikerült kört csinálnod. Ha nem ezt a fáradságos metódust követed, hanem eredeti szakaszodat megtörés helyett finoman görbíted, akkor is előáll a kör. Fogd meg a kört, és egy átlója mentén forgasd meg: előállt a gömb. Itt is valami új született, elsőként a dimenzió nélkül létező pont szülte meg az egyenest, majd az egydimenziós egyenes a kétdimenziós síkidomot, aztán a síkidom a harmonikus mértani testet. Egyik dimenzióból szabadon ugrunk át a másikba.
Most a térgörbítésről. Vedd a plasztikus háromszögedet és finoman simítsd rá a gömböd felületére. Újabb varázslat: a szférikus excesszus az a mennyiség, amenynyivel a gömbháromszög szögei meghaladják a 180°-ot. Térbe görbítve a szigorú háromszöget rugalmassá válnak a szabályok. A gömb belső tere és a külső tér feltételezi egymást, különböznek is egymástól, de nem is létezhetnek egymás nélkül. A gömbön nincsen sík felület, nem lehet megragadni… Ezt a mindenséget megjelenítő gömböt mégis a markodba foghatod, ember. Talán a világ is egy gömb Isten kezében – nem más ez, mint a szeretet egyszerű ténye. A világ nagy gömbje mellett ilyen a Nap is, fény az égbolton. A Napon sem találsz sík felületet, és mégis, ha megnyílik a Napkapu, azon át lehet sétálni a világosságba.
Háromszög, négyzet, kör vagy a gömb – egymást kergető idomok, misztikus alakzatok. Minden anyagszerű, és mégis megnyílnak kapuk, átjárhatóvá válnak dimenziók, és lesz, ami addig nem volt. A háromszög, a négyzet és a kör egyesítve a hermészi nagypecsét, az egyesítés nagy műve, ami az avatatlanok elől elzárja a titkokat. Akinek a három síkidom – a háromszög, a négyzet és a kör – a birtokában van, hatalmat nyert tér és idő, oldás és kötés, kint és bent, egyenes és görbe fölött. Már nem hiányzik semmi.