A kör roppant különös síkidom: a legkisebb kerület, amely a legnagyobb területet fogja körbe. Ez a rádiusznak, a sugárnak köszönhető. Rádiusz, sugár, kisugárzás… A rádiusz egy kiterjedés, egy mező.
Mindenkinek van ilyen kiterjedése. Ez az, ami a tiéd, ami ismerős. A falu vagy az ország, ahol élsz, s annál egy kicsit tovább. Ameddig ez a kiterjedés tart, otthon vagy, biztonságban érzed magad.
Ahány ember, annyiféle kiterjedés, egyiküké kisebb, másikuké tágabb, de mindenki kiterjedésének van határa. Ha túlhaladsz a rádiuszodon, elbizonytalanodsz. Ez könnyen megtapasztalható. Elég elutazni egy idegen városba, ahol senkit és semmit nem ismersz: zavarban érzed magad. Aztán lassan megszokod a környezetet és kezdesz eligazodni. És ez nemcsak a fizikai dimenzióra igaz, hanem finomabb értelemben is.
A fizikai rádiuszhoz hasonlatosan intellektuális kiterjedéssel is rendelkezünk. Bizonyos dolgok a megértésünk határain belül vannak, ezeket könnyen felfogjuk. Ami kívül esik ezen a rádiuszon, azt fölöttébb nehezen értjük, sőt azt is nehéz elfogadni, hogy egyáltalán létezik valami a felfogóképességünkön túl… Az emberben mégis ott a tudásszomj. A megismerés eme benső szomjúsága a tökéletes tudás létének bizonyítéka.
A fizikai és az intellektuális rádiuszon túl spirituális rádiusz is létezik. A legtöbb ember spirituális rádiusza a zérushoz közelít, a lelki látókörük nemcsak szűk, de bizonytalan is, és nem jelent mást, mint a sejtést, hogy valami van… De hogy micsoda, az nem világos. A végtelenül tág lelki perspektíva ismeretlennek tűnik. Gondoltál már arra, miféle lelki távlatok várnak rád? Milyen a jövőd az örökkévalóságban? Az örökkévalóságban csak örökkévalóság létezik, nincs múlt és nincs jövő, csak a megszakítatlan jelen idő és gyönyörteli jelenlét.
Amikor az ember elköteleződik lelki gyakorlataiban, akkor valójában rádiuszának növelése mellett kötelezi el magát. A lelki valóság java része pillanatnyi felfogásunk határain túl húzódik. Szerencsénkre a megvilágosodott szentek erről a lelki valóságról beszélnek, sőt hívogatnak: „Jöjj, csatlakozz, csatlakozz hozzánk! Tested, elméd és hited határain túl sokkal teljesebb világ vár, miért nem jössz?”
Feszegesd a határaidat! Tedd kiterjedtebbé a rádiuszodat! Ha sikerül legalább egy lépést megtenned a lelki fejlődés útján, azzal sikerül megnövelned a rádiuszodat, tágabb lesz a hatókör. Ekkor várhatod a sosem reméltet.
Kezdetben csak igen kis szeletét látod a lelki valóságnak, de ahogy nő a rádiusz, a lelki valóságnak elképzelhetetlenül magasztosabb, mélyebb és fennköltebb tapasztalatait éled meg. Tágítsd a határaidat, tapasztald meg a Mindenség, az Isten iránti rajongás addig ismeretlen érzéseit! Szinte feszélyez, amit átélsz: „Furcsa, szabadnak érzem magam! Milyen szokatlan! Nem ismerem ezt az érzést: boldogság?! Már annyira hozzászoktam a keserűséghez! Valami történik velem, megmagyarázni nem tudom, de örömteli.”
Egyetlen lépés is meggyőző eredményekkel jár, mit hozhatnak akkor a további lépések? Mi az ember lelki rádiuszának határa? Meddig terjed az ember hatóköre? Talán a személyes találkozásig a Jóistennel…?
A rőzsehordó asszony apróbb-nagyobb faágakat gyűjtögetve biztosította kunyhója melegét. Hatalmas köteg rőzsét cipelt a vállán, s megfáradt. Letette a köteget, hogy pihenjen, s felsóhajtott: „Istenem, milyen nehéz!” Fohásza őszintén csengett, s megjelent neki Isten. „Őszintén szólítottál, eljöttem. Hadd teljesítsem a kívánságodat.” Az asszony egyet se gondolt, rögtön rávágta: „Nem segítenéd vissza a vállamra a rőzsét?” „Mi sem könnyebb ennél! Visszaadom a terheidet!” – ezzel el is tűnt a Jóisten.
Tágítsd a határaidat, ne ragaszkodj a rőzsédhez, az ellobban hamar. Ha átkarol az Isten, az átmelegít, így könnyebb elhajítanod a rőzseköteget. Feszegesd a határaidat és ne légy kicsinyhitű! Még ha a keleti égbolt fényes csillaga el is távozik tőled, te mindig vele maradhatsz. Valósítsd meg az eszményeidet, leld meg benső forrásaidat! Amit elnyertél, azt ne vesztegesd, inkább gyarapítsd!
Rádiusz – lehet, hogy ma még ismeretlen a gondolat, de holnap ezzel kelsz és ezzel fekszel. Mert a rádiusz nemcsak távolság, kerület és középpont, nemcsak kiterjedés, hanem kisugárzás is. És a fény egyszer eljön hozzád. Az isteni sugárzás bekapcsol az isteni áramba. Végtelen hosszú hullámokra van szükség, hogy az örökkévalósághoz kapcsolódhass. De ha válaszolsz a hívásra, akkor felcsillan önnön ragyogásod is. Mert nemcsak mi rendelkezünk rádiusszal. Istennek is van rádiusza. Ha a Mindenség lép közelebb hozzád, akkor belül kerülsz annak hatókörén. Maradj mindig a világosságban…